Mondsee
2011.08.24. 13:35
Mondsee verseny: a verseny előtt pár nappal írtam utoljára. Nem telt túl fényesen ez a kis időszak, a lábaim romon voltak, a torkom egyre jobban fájt, egyszóval nem volt nagyon kedvem ehhez az egészhez. Csütörtökön reggel egy 50 perces bringa volt még laza átmozgató iramokkal, meg nyújtás, és gyógytorna. Pénteken aztán utazás ki, 6-7 óra vonatozás Salzburgig, nem mondanék igazat ha azt terjeszteném, hogy ettől az utazástól fittebbnek éreztem magam, olyan kínszenedés volt a 30 perces könnyű futás az edzőmmel (Woody bácsival), hogy azt elmondani nem tudom, a kora esti 20 perc laza úszás kicsit jobban esett, de örömtüzeket ezután sem gyújtottam. Szombaton bejártuk a pályát bringán benne 2 perc közepes iramokal, én úgy savasodtam, hogy csaknem lángra kaptak az izmaim, úgy égtek. Estére tészta meg egykis bor, aztán irány az ágy mert reggel 8kor volt a rajt. Hatkor elmentünk egy könnyű kocogásra, hogy felébredjen kicsit a test, kevéske reggeli, mert szerencsére este jól bezabáltam, így nem nagyon kellett. Kerékpár elhelyezése a depoban, majd jött a hír, hogy nem lesz neoprénes az úszás, majdnem elkezdtem sírni, mondom itt ugrott is az esély, hogy a vízből az elejével jöjjek ki. De mégsem, itt van a jó kis speed suit úszoruha, ez is jobb mint a semmi, beprobálkozom a bíráknál, hátha lehet használni. Ott tartottunk, hogy négyen viszgálták, hogy ez most neoprén vagy sem, mire az egyik megkérdezte: ebben fogsz versenyezni, vagy úszás után leveszed, mondom utóbbi, akkor ki van zárva, hogy használhatod (mondta). Köszi! Akkor asszem nem vagyok boldog a továbbiakban. Bemelegítés, aztán Woody mellé beálltam a rajtban. Start, kilőttem elsőnek a kezdő 25méteren, láttam hogy elől vagyok ezért visszaálltam lábvízre, szépen mentem az elejével egy öt fős csoporttal. Nem nagyon értetettem, hogy lehet az hogy nem szakadtam le még, de mindegy is ha már itt vagyok nyomom. 1000m után volt egy kijövetel a partra 50m futás, és ugrás vissza a vízbe, olyan jól sikerült, hogy fljebb is jöttem a vezetők mellé, így megint volt egy laza 50m pihenőm amíg visszalasstottam. Végül negyediknek értem partot (azt hiszem elég jó munkát végeztemÁdám kezei alatt az úszóedzéseken), nagyonfeldobott a dolog, mert nem számítottam rá, a depozásom meg olyan jó lett, hogy másodiknak kezdtem a bringát. Itt végig tekertem Woodyval, akiről tudni lehet elé bivaly kerékpáros. Most sem volt sok tojás a pedálja alatt, így nem volt rest taposni azokat elég keményen. Negyediknek szálltam le a dombokkla megtüzdelt kerékpáros pályáról. Kicsit sokat pepecseltem a cipöfelvételnél így egy jó 15 mp hátrányban indultam ki futni az edzőmhöz képest. De maxon elindultam és 1 km után elkaptam, nem tudtam meddig fogom ezt bírni, ezért amíg megy nyomom, gondoltam magamban. 2km után jött is a holtpont, végem volt de ngayon, és ekkor már nemcsak Woody hanem egy másik osztrák srác is lőtávolban volt velem szemben, mondom ez kész itt a vég, én meg mehetek a lecsóba. De nem , mert megmakacsoltam magam, és mentem tovább, túl is jutottam a nehéz részen majd kicsit begyorsultam, és körről körre mentem el az üldözőktől, végül több mint egy perccel utánnam értek be. Nagon boldog vagyok, hogy életemben először abszolútban is dobogon lettem, és pénzt kaptam azért amit csinálok. Nagy előrelépés ez mentálisan is, tudom, hogy nem lehetetlen nekem sem odakerülni. Korosztályomban pedig második helyen zártam. Amúgy a versenyt végül az az osztrák Franz Hofer nyerte, aki ha jól tudom olimpiai kavalifikációs helyen van, tehát nem egy tehetségtelen senki. 
Visszagondolva bringán talán lehettem volna bátrabb, de helyezésben ezen a versenyen nem volt bennem több. Este aztán volt még egykis grillezés, meg borozás Yvonne-nál aki nem mellesleg paratriathlon világbajnok. Másnap egykis úszás Fuschl városka tavacskájában. Irgalmatlan kristálytiszta vízben, gyönyörű hegyektől övezve, belezerettem teljesen a helybe! Most egy hét pihenő vár laza edzésekkel, közben egy konzultációs hét is az egyetemen, plusz pár nap lazítás a barátokkal. Utána pedig megindul egy hónapos ciklus Barcelonai versenyig, amit nagyon remélem, hogy sikerül elintézni.
Szép napokat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
