Dupla olimpiai

2013.06.11. 19:57

Ütős hétvégén vagyok túl... Múlthét közepén Bátyám szólt, hogy hétvégén olimpiai távú nem bolyozós verseny lesz Tirolban, még hozzá Kirchbichlben (és h úgy érezzük másnap még hazafelé Bécs mellett is tudunk menni egyet).

Csütörtök délután indultunk, és éjfélre Woodynál (az edzőmnél) voltunk Salzburg mellett. Egy jó alvás, és kényelmes reggeli után pénteken 10kor már úton is voltunk újra. Kora délután a helyszínen szemléltük a körülményeket. Az úszást egy aprócska tóban rendezték (300 méteres körökből kellett teljesíteni a távot- minden körben egy futószakasszal kellemes murván:). 

Mentünk még két kört a bringapályán, hogy lássuk mi vár ránk, ez igen jó ötletnek bizonyult mert nem verseny közben kellett szembesülni az 1600méteres 150 métert emelkedő fallal. Majd ebéd, szerelés, vacsora, és filmnézés volt a program.

Másnap 3órakor volt a rajt. Itt elég nagy verekedésbe keveredtem egyből a rajtnál, következmény úszószemüvegem leesett, amivel végig az első körön szenvedtem, így az élboly egyből elhúzott, és a maradékot egyedül tempóztam le a vízben. 80mp hátránnyal szálltam bringára, amihez bringán még hozzákaptam 2 percet. A futást 7 helyen kezdtem meg, viszont a 3. futó időt produkálva z 5. helyen értem célba. Elégedett vagyok mert erős mezőny jött össze, én pedig pihenőnap nélkül egy 3 hetes full ironman blokkot zártam le ezzel a hétvégével, ami másnap Bécs mellett folytatódott.

Neufeld triatlon:

Reggel kilenckor rajtoltunk bátyóval ismét egy olimpiain, kb 3 óra alvás után... Nagyon fájt a bemelegítés minden pillanata, de ahogy eldördült a rajtpisztoly, az adrenalin biztosította, hogy túléljem a dolgot. 3.ként értem partot az első szám után, majd gyorsan felzárkóztam Ádámra, és együtt segítettük egymást bringa, jól haladva egy kis előnyt sikerült megtartanunk  a többi versenyzővel szemben, így indultunk neki a futásnak. Ahol sikerült előnyt kiharcolnom a végér és elsőként befutni a célba. 

A Cube Aerium kerékpárom remekül helytállt, és nagyon szeretem, érzem, hogy gyümölcsöző lesz a kapcsolat kettőnk között. Csak úgy nagyon sokat segítettek a High5os táplálékkiegészítők. És egyesületemtől a Bátorfi Cube Eger csapattól kölcsönkapott Zipp telikerék is remekül forgott!

Erős hétvégén vagyok túl, most szükségem van egypár nap feltöltődésre, hogy újra edzeni tudjak. Ha ez megvolt akkor további egy hét kemény munka után jön egy újabb nagy pihenő, és az ausztriai Ironman Klagenfurt, ahol nem kisebb nevekkel indulok majd, mint Andreas Realert a világ legjobb ironman idejének birtokosa.

Izgatottan, és sosem érzett motivációval várom a versenyt!

Üdv

Vegyes hétvége

2013.05.20. 15:15

Nagyon hullámzó hetet zártam a minap. 

Terv szerint indult a hétvége, pénteken megindultunk Linzbe, ahol szombaton volt egy fél ironman verseny. Szép időben, szinte gatyarohasztó melegben utaztunk ki, estére minden megváltozott (ahogy számítottunk is rá), jött egy hidegfront és vissza esett a hőmérséklet 25-27 fokról egészen 15ig, és szakadó eső mellé :) Remek, gondoltam magamban így a hegyes-dombos kanyargós pálya még vizes is lett. Az én teknikai tudásommal ez azt jelentette mintha folyamatosan a zöld 0-át játszanám meg a rulett asztalon egész éjjel- már ha tartani akarom a tempót a többiekkel. 

Eljött a reggel, szintén taknyos idő, de száraz utak és 14 fok várt minket, ez még belefér gondoltuk, a verseny előtt még melegedni is látszott, de amint elrajtoltunk újra beütött a szakadó eső, 10-11fokkal és erős széllel. Úszásban az első 3-400métert Ádámmal tettem meg (aki verseny előtt mondta, hogy nem fog bekezdeni nagyon, viszont egy osztrák váltós srác így is mögöttünk volt, csupán egy olyan figura aki tavaly majdnem kijutott 400 vegyesen az olimpiára:) tehát ilyen nyugdíjas tempóban indultunk, le is szakadtam az első kör fele előtt. Majd egyedül tempóztam végig az úszást. a végén egy kis plusz úszással 1:30 ra jöttem ki Áditól (hanem csalinkázok olyan 75mp lett volna, az tőlem egészen jó). Gyors depó, minden oké volt hamar lerántottam a neoprént, bárcsak magamon hagytam volna... :) A bringa kör első fele emelkedős volt, ezért itt még nem is fáztam nagyon, dolgoztattam magam, viszont a visszafelé úton rendesen szétfagytam a szembe szélben és esőben, a következő kör kezdetekor már alig bírtam fogni a kormányt, és a folyamatos vacogástól az állkapcsom is begörcsölt, ezért már enni sem tudtam. ezek után 60nál úgy döntöttem kiállok egy tűzoltó autó mellé, és segítséget kérek, egy mentővel visszamentem, és a központban felmelegítettek (valószínű a felkészülés során leadott 3-4kiló nem tett jót ilyen hidegben). Sajnos feladtam a versenyt, óriási kudarc volt ez nekem, még nem adtam fel versenyt, de most rákényszerültem, és mivel az ilyen dolgokat nem jó megmagyarázni, ezért lenyeltem a békát és forrongva utaztam haza. Éjfél felé ágyba is került, majd reggel 6kor keltem, és indult a második menet.

Ugyanis Egerben a csapatom városában nívós kis sprint kupa került megrendezésre, amit eszem ágában nem volt kihagyni, főleg így, hogy előző nap betliztem egy nagyot. Égtem a vágytól, hogy megmutassam magamnak többet tudok. Szépen bemelegítettem, megnéztem a bringa pályát (8kör T alakban, tehát 24 visszafordító, és egy emelkedő minden  körben:). Csapattársammal Rendes Csabival voltam egy pályán úszáson, szépen tapadtam rá amíg tudtam, és amikor elnyúltam 400m környékén akkor is figyeltem, hogy lőtávolban legyen, és együtt tudjuk majd teperni a kerot. Így is lett, Csabi bő 50-60méter előnnyel pattant bringára, mi meg mögötte 3an, nem akartam nagyon senkit felvinni Csabira, és magamnak sem akartam a futásra ellenfelet, ezért egy kővér 300m es sprinttel leszakítottam őket, és felértem a társamra. ( a fülemen is fojt a sav, az úszás és a sprint bringa nagyon beadta...) Megindult a veretés, hátul azért hogy felérjenek elől meg azért nyomtuk, hogy nyíljon a távolság. El is kezdett szépen nőni az előny, és körönként bő 15 mp-cel növeltük az előnyt. Így a második szám végére másfél perces előnnyel érkeztünk, jól sikerült depózás után 10m lemaradással a második helyen romboltam ki, és tényleg romboltam. Ahhoz képest, hogy hosszútávra készülök meglehetősen szép tempóban indultam neki, és a futás félénél csak 8-10mp volt a hátrányom, pedig Csabi klasszis futó, ezt mindenki tudja róla a szakmában. Ez a hátrány 20ra nőtt, így ő biztonságosan hozta az  aranyat jelentő helyet, én pedig a harmadik előtt megtartva a kerékpározás során kiharcolt előnyömet ezüstérmes helyen érkeztem célba. Így teljes volt az Bátorfi Cube egri csapat sikere! Már csak azért is mert másik csapattársunk Kovács Zsófia is magabiztosan szerezte meg a női futam első helyét a csapatnak!

Nekem is megnyugvást adott ez a jó teljesítmény. Bár még mindig paprikás vagyok a  linzi események miatt, ez jó motiváció lesz a következő versenyig: Klagenfurt Ironman:) Alig várom!

Üdv mindekinek

Káptalantóti elborulás

2013.05.06. 08:52

A múltheti kaszói futam után Káptalantóti felé vettem az irányt. Sajnos a sprint duatlonon sikerült annyira meghajtanom magam, hogy a gyomrom napokig rendetlenkedett, és sajnos a tegnapi versenyen is voltak problémák, de erről kicsit alább.

Megint csak pihenés nélkül eresztett Woody a versenynek, de ez már lassan megszokott lesz. 2 nappal a verseny előtt tanyát vertünk Nórival Káptalanfüreden, hogy végig tudjak menni egyszer a pályán, és ne kelljen  a verseny napján 2-3 órát vezetni. Így viszonylag frissen érkeztem vasárnap 10 óra felé a tett színhelyére. Elmentem gurultam még egy kört a pályán, majd ettem és ledőltem még egy órára futam előtt, majd 1 kor megkezdtem a felkészülést a rajtra, kis torna és futás keretein belül. Nem éreztem kirobbanó erőt, de nem is törödtam vele.

2kor elrajtoltunk Roth kolléga vette magához a kezdeményezést (olyannyira, hogy 1250m es fordulónál pont 4 percnél voltunk, úgyhogy nem volt olyan jóleső a tempó), nem ízlett a dolog, mivel a gyomrom elkezdett rendetlenkedni, első 5km -en nem is volt zavaró, csak furcsa, de aztán realizáltam a dolgot, hogy itt egy bokros részén hamar megoldást kell találnom a problémámra, ez el is jött a negyedik kör elején. Egy gyors fél perces szünet után újra szaladtam a többiek után, ekkor már volt egy ellépőnk Czigány Andris személyében. Negyedik helyen érkeztem a depóba kb 1 perces hátránnyal, sarkamban egy üldöző bollyal. Bringára pattanva egyből maxon kezdtem neki a hullámos és igencsak szeles pályának, kellően felpaprikázott, hogy kényszerkitérőt kellett tennem futáson, így könnyen elborult az agyam, és nyomtam ami kifért a csövön. Legfőképpen Bozsó Zolit figyeltem minden forduló után, szerencsére nem tudott tetemesen hozni rajtam, így egy két perces- míg Andris előtt bő másfél perces- előnnyel érkeztem a depóba, aggódtam kicsit, hogy újra gondok lesznek futáson, de szerencsére nem volt. figyeltem az előnyömet, ami nőtt is egy fél perccel az első kör után. Még rátettem egy félkört keményen, és után szép óvatosan be a célig, mert jövőhéten  szombaton Linz féltáv, és vasárnap Eger Kupa. Jó érzés volt elsőként áthaladni a célvonalon, így már felnőtt Magyar Bajnoknak mondhatom magam (eddigi címeim kajakból, és csapathajóból származnak, úgyhogy ez egyfajta áttörés). Nem értékelem persze túl ezt a sikert, de az út jó amin haladok, és jó tudni, hogy edzésből is tudok ilyen erősen bringázni, és ráfutni. 

Szeretném megköszönni a Bátorfi Agria KTK Egernek a, hogy a nevezésemet, és az utazást megfinanszírozta, Szekeres Matyikának, hogy rendelkezésre bocsájtotta a káptalanfüredi luxus party komplexumot a verseny előtti napokra, és Nagy Gergőnek is aki az autóját adta oda, hogy eljussak a versenyre! És Nórinak, aki lassan profi masszőrré avanzsál, és rengeteget segít, hogy kipihenjen magam.

És mindenkinek aki drukkolt, és gratulált, sok erőt ad, és nagyon jól esik a dolog!

Üdv

Megkezdődött 2013

2013.05.06. 08:52

Gondoltam bemelegítek a triatlonok előtt egy Kaszói sprint duatlon ob-val, illetve jövőhéten egy Káptalantóti rövid ob-val.

Kaszó meg is volt... huh brutális volt nekem, avagy " szép kis testgyakorlás mondhatom, szavamra!". Az előző két szezonban nem voltam bolyozos versenyen, szóval elszoktam a dologtól rendesen. A dolgohoz még hozzá tartozik, hogy mikor Woody megkérdeztem fogunk e pihenni, illetve változik e valami a a heti adaghoz képest, azt mondta  apéntek délutáni 4 óra kero az legyen csak 3, ja és hogy érezzem a ppihenést, végig nagyon könnyen:) Így indultunk utnak szombat reggel rendes Csabival, és Molnár Zsolttal, az Bátorfi-Agria KTK egri csapat képviseletében.

Kezdődött minden az első 5kilivel, ahogy az sprint ob-n lenni szokott, első 400m nagyon laza, Gergő belül ünnepel, hogy így simán fog tapadni az első sorra, de ekkor hirtelen a semmiből ugrik elő egy kortalan harcos, Kuttor Csabi, és megrángatja a tempót, illetve az én esetemben arra ösztönöz, hogy imádkozzak az égiekhez, hogy ennek a beleba....nak minél hamarabb legyen vége. Már ekkor égett a tüdőm, és savban fürdött a testem, és még csak másfélnél jártunk. De az iram szerencsére mérséklődött, ez nekem annyira volt elég, hogy nem kényszerültem belehányni a depóban  a sisakba. És örömteli módon az első sorral tudtam befejezni a futást, pedig csak fürge lábú titánok voltak körülöttem. Azt sejtettem, hogy bringán nem lesz problémám, hogy esetleg kiszakadok, így szépen 10 elkezdtük a kerot. Nem voltam egy igazi csapatjátékos az igaz, mert amint volt egy kis erőm azt egyből  elnyomtam elől, és rúgtam ami belefért, nem agyaltam sokat a taktikán:) Úgyhogy ez sem volt túl pihentető szakasz, meg hogy őszinte legyek ezek a kigyorsítások meg beleverések, visszaállás, lassítás, állandó iramhullámzás megcsinált mint vagon néger, és nem voltam sokat zsírégető zónában. A legjobb részek azok voltak mikor kicsit elnyúltam a sortól, és saját tempóban tudtam menni. Második futáson mindenki rohant mint az örült, első km-en egyből bekaptam fél percet, utána viszont feltámadtam, és megindult a tempó a saját dimenziómban persze.

Összességében egy jó kis verseny volt, a motor ki lett égetve, megvan az első verseny, innentől minden könnyebb lesz. Futó gyorsaság van, erő van a keron, élveztem a versenyzést, úgyhogy nagyon várom már Káptalantótin a következő fordulót, és az ellenfeleket egy újabb összeacsarkodásra! :)

Gratuláció a csapatból Kovács Zsófinak, aki bomba futóformával széttépte a női vonalat. És Rendes Csabinak , aki abszolút negyedik helyen jött be! 

pokolcity 2012

2012.07.31. 13:42

Helló mindenki!

Régen írtam bejegyzést ez tény, van már egy éve is. Azóta nem kevés dolog  történt. Dióhéjban Egomból el,  fel Pestre majd Januárban ki Ausztriába (a szabályok, grill kolbászok, és jódli hazájába). Linz környékén egy Walding nevű kisvárosban töltöttem az elmúlt majd 8 hónapot, ez jó mert anyagilag meg tudom teremteni a sportolásom feltételeit, viszont rossz, mert nem jó :) Ezt a témát nem is boncolgatnám:)

A lényeg nem keveset edzettem és dolgoztam az elmúlt pár hónapban, igazán belekóstolhattam milyen az ha reggel hatkor indul a nap és este 9ig nincs megállás (akinek segítség kéne, nem kellemes érzés:). Viszont van itt 50es medence, és egy jó kis triatlonos csapat, akik jó arcok, és osztrák létük ellenére egészen jól tudnak úszni. Szóval csináltam a dolgom szépen csendben. Felkészülési verseny felkészülési versenyt követett, egészen jó eredményekkel, és végre egy bomba biztos jó úszóformával. Ekkor érkeztünk el Nagyatádhoz.

Ki is vettem előtte pár nap szabit, és irány haza kicsit  pihenni. Majd szerdán megindultunk Ádival Atádra. De valami fosadékot ehettem mert csütörtök reggel arra keltem, hogy veszettül görcsöl  a gyomrom, és ezek után megindult a csokiszökőkút, úgy nézett ki le tudom zongorázni a versenyig, de nem így lett. Megragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem Pircsinek és Pistinek (rokonaimnak), hogy erre a pár napra befogadtak minket az otthonukba, nagyon kedvesek voltak, és remekül éreztük magunkat.

Szombat reggel 4:55  kor keltem, Ádám is ébren volt, így tervezett időn belül reggeliztünk és mentünk ki a tóhoz. Itt megtudtam, hogy nem lesz neoprénes az úszás, nem zavart különösebben, mert volt idén jó úszáson anélkül is. Bringa a depóba, majd melegítés, szokásos kis trükkök elvégzése, hogy 100% legyek ott a rajtnál, majd be a vízbe egy 5 perces melegítésre. A rajt minden nehézség nélkül megtörtént, és az első bolyban kapálództam, nem kellett nagyon hajtani de azt éreztem, hogy valami nem stimmel, mondom biztos korán van még, és ólmos a szerkezet. De a második úszókörben kiderült, hogy ennél többről volt szó, mert olyan émelygés és szédülés jött rám, ami már régen nem kísértett. Meg is álltam, hánytam egyet, szemüveget levettem és melleztem egy kicsit. Valamivel jobban lettem, majd egy könnyű tempóban ki a partra, amit olyan 51:40es idővel értem el (ha valaki ezt mondja nekem verseny előtt, hogy ilyet úszok, valószínű sírva rohanok hazáig, de ebben a helyzetben örültem, hogy még a planétán vagyok). Gyorsan felpattantam  a bringára, és elkezdtem a tekerést, nagyon szarul ment ez is az első 70en, fájtak az izmaim, a fejem lüktetett, és közben próbáltam koncentrálni, hogy tömjem a kaját magamba. 65 fele aztán elkapott Nagy Geri, ez volt az egyetlen szerencsém a versenyen, pont jó iramot adott, amivel felébresztettem a testem, de még mindig szokatlanul gynege voltam, és nem akart úgy haladni a gép. 110nél jött az áttörés valami megváltozott, és elindult a lábam, nagyon jó iramokat tudtam ekkor menni, a következő 50km volt a verseny egyetlen élvezetes része, bár a gyomrom szar volt, és továbbra is fájt a fejem, legalább azt éreztem, hogy haladok. Az uccsó 20km aztán megint a régi volt, csak szenvedés. Jött a leszállás, a derekam be volt állva nagyon, de ez hamar elmúlt egy kör múlva már nem is éreztem, hogy baj lenne velem. Viszont velem annál nagyobb baj volt, egyszerűen nem tudtam  a testem visszahűteni, égett,és lüktetett a fejem, a gyomrom meg nem nagyon akart semmit kezdeni a bevitt étellel, itallal, csak lötyögött benne. Körről, körre vonszoltam magam, nem bírtam volna elviselni ha szégyenben maradok azzal, hogy kiállok, viszont rendesen futni sem bírtam, csak vegetáltam. Alig vártam, hogy vizet, meg kólát kapjak az állomásokon. Nem különösebben érdekelt, hogy hányadik helyen vagyok, nem tudtam reagálni semmire, és senkire aki eljött mellettem, agyban teljesen kiégtem a fizikai fájdalmaktól, és nem tudtam tovább harcolni, csak azzal hogy beérjek valahogy.

A segítség amit kaptam az bámulatos volt, le a kalappal. Köszönet: Ferinek, Györgyinek, Mucsinak, Matyinak, Cucunak, Pirginek, Luca mamának, és természetesen Nórinak, és Ádámnak (aki nem engedett soha, és tukmálta belém a kalóriákat). Nélkülük nem ment volna végig, ez közhelyesnek tűnik de nem az, nem akartam nekik csalódást okozni azzal, hogy feladom, így ők voltak a legnagyobb motivációim. Valamint köszönet Molnár Zsoltnak, akinek a révén az Agria KTK Eger színeiben versenyeztem, és biztosítottak számomra egy totálisan profi telekereket, sokat dobott a gyengélkedő formámon a dolog.

9:16:57fel értem célba, átmentem a célvonalon, sírás kerülgetett (de nem volt ahhoz elég víz a testemben), egy könnycsepp kigördült és ezzel le is zártam ezt a versenyt, amely kudarcot jelentett számomra. Nem akarok arrogánsnak látszani, hogy nekem nem elég egy 5. hely, de tudtam, hogy mit végeztem el, és mit ért volna az. De a sport nem arról szól, hogy azonnal megkapjuk azt amit akarunk, úgyhogy irány tovább. Jelenleg motiváltabb vagyok, mint bármikor és meg akarom mutatni mit tudok, erre esélyt is adok magamnak Podersdorfban Augusztus 25.én egy újabb ironmanen.

Mindenkinek gratula, aki végigment vagy legalább megszenvedett ebben az időben a táv egy részével, nem volt egyszerű. A szurkoló közönség fantasztikus volt. Magát a versenyt nem elemezném.. (pozitívum volt, hogy kaptam infúziót, ezért köszönet)

Üdv

Szerző: fesstdi

1 komment

Mondsee

2011.08.24. 13:35

Mondsee verseny:  a verseny előtt pár nappal írtam utoljára. Nem telt túl fényesen ez a kis időszak, a lábaim romon voltak, a torkom egyre jobban fájt, egyszóval nem volt nagyon kedvem ehhez az egészhez. Csütörtökön reggel egy 50 perces bringa volt még laza átmozgató iramokkal, meg nyújtás, és gyógytorna. Pénteken aztán utazás ki, 6-7 óra vonatozás Salzburgig, nem mondanék igazat ha azt terjeszteném, hogy ettől az utazástól fittebbnek éreztem magam, olyan kínszenedés volt a 30 perces könnyű futás az edzőmmel (Woody bácsival), hogy azt elmondani nem tudom, a kora esti 20 perc laza úszás kicsit jobban esett, de örömtüzeket ezután sem gyújtottam. Szombaton bejártuk a pályát bringán benne  2 perc közepes iramokal, én úgy savasodtam, hogy csaknem lángra kaptak az izmaim, úgy égtek. Estére tészta meg egykis bor, aztán irány az ágy mert reggel 8kor volt a rajt. Hatkor elmentünk egy könnyű kocogásra, hogy felébredjen kicsit a test, kevéske reggeli, mert szerencsére este jól bezabáltam, így nem nagyon kellett. Kerékpár elhelyezése a depoban, majd jött a hír, hogy nem lesz neoprénes az úszás, majdnem elkezdtem sírni, mondom itt ugrott is az esély, hogy a vízből az elejével jöjjek ki. De mégsem, itt van a jó kis speed suit úszoruha, ez is jobb mint a semmi, beprobálkozom a bíráknál, hátha lehet használni. Ott tartottunk, hogy négyen viszgálták, hogy ez most neoprén vagy sem, mire az egyik megkérdezte: ebben fogsz versenyezni, vagy úszás után leveszed, mondom utóbbi, akkor ki van zárva, hogy használhatod (mondta). Köszi! Akkor asszem nem vagyok boldog a továbbiakban. Bemelegítés, aztán Woody mellé beálltam a rajtban. Start, kilőttem elsőnek a kezdő 25méteren, láttam hogy elől vagyok ezért visszaálltam lábvízre, szépen mentem az elejével egy öt fős csoporttal. Nem nagyon értetettem, hogy lehet az hogy nem szakadtam le még, de mindegy is ha már itt vagyok nyomom. 1000m után volt egy kijövetel a partra 50m futás, és ugrás vissza a vízbe, olyan jól sikerült, hogy fljebb is jöttem a vezetők mellé, így megint volt egy laza 50m pihenőm amíg visszalasstottam. Végül negyediknek értem partot (azt hiszem elég jó munkát végeztemÁdám kezei alatt az úszóedzéseken), nagyonfeldobott a dolog, mert nem számítottam rá, a depozásom meg olyan jó lett, hogy másodiknak kezdtem a bringát. Itt végig tekertem Woodyval, akiről tudni lehet elé bivaly kerékpáros. Most sem volt sok tojás a pedálja alatt, így nem volt rest taposni azokat elég keményen. Negyediknek szálltam le a dombokkla megtüzdelt kerékpáros pályáról. Kicsit sokat pepecseltem a cipöfelvételnél így egy jó 15 mp hátrányban indultam ki futni az edzőmhöz képest. De maxon elindultam és 1 km után elkaptam, nem tudtam meddig fogom ezt bírni, ezért amíg megy nyomom, gondoltam magamban. 2km után jött is a holtpont, végem volt de ngayon, és ekkor már nemcsak Woody hanem egy másik osztrák srác is lőtávolban volt velem szemben, mondom ez kész itt a vég, én meg mehetek a lecsóba. De nem , mert megmakacsoltam magam, és mentem tovább, túl is jutottam a nehéz részen majd kicsit begyorsultam, és körről körre mentem el az üldözőktől, végül több mint egy perccel utánnam értek be. Nagon boldog vagyok, hogy életemben először abszolútban is dobogon lettem, és pénzt kaptam azért amit csinálok. Nagy előrelépés ez mentálisan is, tudom, hogy nem lehetetlen nekem sem odakerülni. Korosztályomban pedig  második helyen zártam. Amúgy a versenyt végül az az osztrák Franz Hofer nyerte, aki ha jól tudom olimpiai kavalifikációs helyen van, tehát nem egy tehetségtelen senki. Smiley Visszagondolva bringán talán lehettem volna bátrabb, de helyezésben ezen a versenyen nem volt bennem több. Este aztán volt még egykis grillezés, meg borozás Yvonne-nál aki nem mellesleg paratriathlon világbajnok. Másnap egykis úszás Fuschl városka tavacskájában. Irgalmatlan kristálytiszta vízben, gyönyörű hegyektől övezve, belezerettem teljesen a helybe! Most egy hét pihenő vár laza edzésekkel, közben egy konzultációs hét is az egyetemen, plusz pár nap lazítás a barátokkal. Utána pedig megindul egy hónapos ciklus  Barcelonai versenyig, amit nagyon remélem, hogy sikerül elintézni.

Szép napokat!

 

Szerző: fesstdi

2 komment

vegyes kis 3 hetecske

2011.08.03. 18:51

Rothi mesém a versennyel maradt abba. Másnap kigurultam egy laza 20 perc tekerésre (mert az ilyenkor létfontosságú Woody bácsi szerint), itt a le és felszállásnál rá kellett jönnöm hogy ez egy olyan tevékenység forma, amit ha kell meg lehet oldani nyújtott lábbal, azon kezdtem gondolkodni, hogy szerzek egy dobbantót valahonnan, és egy nyújtott testű szaltóval megfricskázva testemet szállok fel a paripára (persze közben két apró gyémánt csepp gördült volna le nyúzott arcomon). Ezután zuhany, és be a városba (megint hangsúlyozom milyen jó fejek voltak velünk a háziak és furikáztak ki be a városba, ezért tisztelet jár nekik, minimum két szakajtónyi). Elköltöttünk egy jó kis bécsi szelettel fémjelzett ebédet, majd vásárlás a billában a következő napi vonatútra. 10 nap pihenő várt rám, ami az első napokban jól esik, és kívánja is a test, de a felétől kínszenvedés. Azonkívül, hogy megtartottam az edzést nemigen akadt dolog, fájt már mindenem a sok fekvéstől. Ezt csak egy jóféle vasárnapi kajakos buli törte meg, ahol tudatosan táplálkozó egyénként ittam "pár" finom viszkikólát (ennek a legmagasabb az antioxidáns tartalma a természetben felelhető élelmek közül, úgy hallottam:D)-csak ezért ittam! Ezzel is megvolnánk, de volt még 3 nagyon hosszú nap a pihenésből.

 

Szerencse, hogy jött közben egy kajak verseny (masters ob, amit bizonyos helyeken magasabban jegyeznek mint az olimpiát:). Itt indultam a főnökömmel Vitalijval párosban, meg négyesben Szekeres "all in" Mátyással, Benkő " baszottul ki vagyok pattintva" Bencével, és Szabó "fehérrépa" Gergővel. Veszett nagy érzés volt a négyesben egy 500 erejéig elől ülni, a régi megszokhatatlan repülés, amikor mindenki teszi a hajóba a sexi európóni erőt, és siklik szépen a járgány, ezért köszönet fiúk, hogy újra átélhettem!!! Aztán jött a figura  a versenybe, mert hát császárok vagyunk-méghozzá az élet császárai-, mese nincs. 200m négyes 5 pályán velünk, jó kis rajttal el is jőttünk. Mindenki bedobott mindent amit kicsiny bovden karunk elbírt, hogy Mózeshez hasonlóan szedjük ketté a vizet, csak mi a megváltozott időkhöz alkalmazkodva hajóval. Mentünk szépen, meccs volt a bronz medálért, ekkor 160nál jött egykis gikszer. Még mindig keressük a tettest, aki a nádasból idegméreggel töltött fegyverrel, kilőtte a harmadik lyukban, az életéért küzdő Cucu mestert. Valószinúleg a rivális egység telepített oda egy szakasz Irakból hazavezérelt zsoldos katonát, nem volt szép húzás fiúk innen üzenem. Mindent megprobáltunk ami emberileg lehetséges, de nem lehetett elkerülni a borulást, amit viccesebbé tett, hogy Cucu pont be akart hoppolni, hogy még egyszer indítsunk egy finist, de már dőlt is a vízbe és egy erős HHHHŐŐŐŐŐŐŐŐ jött ki a torkán :) Én csak azt láttam magam előtt hogy Günter már arccal fekszik a vízen, én meg majdnem összekuszálom a gerincét a következő húzással, mikor feljöttem a víz alól sírva röhögtem, soha nem borultam versenyen pályafutásom során, de tényleg ez minden pénzt megért, szegényebb lett volna a sportmúltam enélkül:) Már tudom Matyi miért borul állandóan, olyan ez mint a drog :)

 

Ezek után a kellemes élmények után újra megkezdtem a felkészülést, mentek az edzések szépen, kb 3 napig, aztán úgy beállt a derekam mint  a picsa, rosszabb reggeleken lépni nem bírtam, de a futáson kívül ment minden. Nem estem kétségbe, megkezdtem az orvostudomány vitathatatlanul csúcsát jelentő kezelést esztergomi panelfészkünkben. Miszerint: meleg fürdő, nyújtás, gyógytorna, krémek. Plusz egy 2 órás masszázs a helyi uszodában. Kezd alakulni a dolog, de bringa utáni futásnál még nem megy 3:30 alatti tempó mert veszettül húzódik, remélem ez csak múló szeszély nyafka kis derekamtól. Ezért úgy döntöttem, hogy plusz has/törzs erősítő, és nyújtó gyakorlatokkal kedveskedek neki az edzések mellé. Ha minden jól megy akkor augusztus 14.én nem lesz semmi baj Mond seeben, ahol non drafting olimpiain veszek majd részt, Mr Woodward meghívását megköszönve. Utána pedig ha sikerül kedvező feltételeket teremteni irány Barcelona és egy újabb Ironman.

 

Hétvégén Fadd, ahol nem indulok, de bratyó igen így megfigyelőként leszek jelen, kíváncsi vagyok mit tud hörcsögkúszásban, és leopárdbukfencben a fiú. Mindenki fejen állva szurkoljon neki, hogy ne fájjon az a térd.

Pénteken pedig, ha minden igaz egy 23 millió eurós szerződést kötünk a Pro Nutrition táplálék kiegészítőket gyártó, és forgalmazó céggel:) De annyi bizonyos, hogy lesz valamiféle még komolyabb együtt működés ezzel a céggel, akinek a fehérjés cuccait, és vitaminjait a legnagyobbra tartom az itthoni piacon (a kajakozásból eredő 10 évnyi tapasztalatom alapján).

Most vár rám még egy kis sprintes szaladás így estére, remélem nem hasad ki a zselés csodával töltött porckorongjaim valamelyike, és nem kell karbon bringámat hasonló építésű kerekes székre cserélnem (bár IM ezni úgy is lehet szóval mindegy is:)

Minden jót!!

ez mi ez???!!!

2011.07.11. 08:30

Ott tartottam legutobb, hogy pizza, es irany az agy. Most jonnek az utana kovetkezo esmenyek az elmult masfel napbol. Az alvas eszmeletlen szar volt, nem tudtam elealudni csak ejfel fele, es az ebreszto elott (4:20), fel oraval mar fent voltam, nem volt egy klasszik fantasztik pihenteto alvas. Utana laza reggeli, de ugy tele voltam ez elmult napok zabalasaitol, hogy 2 mezes zsemlenel tobb nem ment le. Ez utan irany a rajt,  ahol a depoban meg feltettem minden szuksegeset a bringara, sajnos a kejgazzal teli palackot elfelejtettem, pedig jol jott volna kesobb :) szoval kero kesz, csomagokat feladtam a kamionra, ami vitte a celba utana az utcai cuccaimat. Olyan relaxaltan sikerult mindez, hogy azt vettem eszere a bemondo mondja meg 16 perc a rajtig, hoppa mondom kicsit oda kene lepni, irany a mellekhelyseg, felvettem a verseny goncot, es lebonyolitottam a szokasos verseyn elotti metodusokat, a vazelint elfelejtettem igy az maradt a nagy tomegben ahol a Woodyeknak adtam oda a cuccokat. Es spirnt a patra, itt volt meg ot percem, felrancigaltam a neoprent, 100m melegites a rajtvonalig uszasban, majd rajt, szepen kilottem elore, igy jol vissza  tudtam maradni egy megfelelo tempoju bolyba, az elejen kellemes a vege fele kicsit erosebb tempoju uszas volt ez. De hogy ne legyen nyugodt az eletem, egy elmebeteg mndig betalalt, szepen uszott a labvizemen, majd mellem jott par perc verekedes a semmiert, es vissza a vizemre, ezt eljatszottuk vagy 4szer, amikor meguntam kapott egy nagyobb lendulettel es jelentos erotartalommal rendelkezo sallert, tobbet nem lattam a pajtasomat :) Teljesen meglepett a verseny vegen hogy 49:30at usztam, sosem gondoltam volna, ezen meg kicsit fejlesztunk es gond nelkul menni fog egy 48-49 kozotti ido :) Jott a kero valoszinu elegge elkezdtem, mert Woody mondta, hogy Crissie mogottem szallt fel par masodperccel de csak 20utan ert utol valahol. Kaptam is az alkalmon, mert amit o biciklizik az nekem is tokeletes, de volt vele egy aprocska baj, elmebeteg modon ment fel az emelkedokon, az egesz raakaszkodo ferfi sor szakadt allandoan, de a lejtmenetekben meg zarkoztunk (en meg kulonosen jol szagattam lefele a nagy atetet), szoval nem feltunk emiatt a kesobbiekben.  Vegig koncentraltam hogy tobbet egyek meg igyak mint amennyit kivanok, es a 8-10sotablettat is szepen beosztottam. 120fele kezdtem erezni, hogy ez igy necces lesz a vegeig, foleg hogy egy hegymenetben le is esett a lancom (nem volt tobb 30mp plussznal), de nem esett jol egyedul zarkozni, kicsivel kesobb szakadtam is tobbedmagammal Crissierol. Az utolso 30maga volt a pokol, mindenhova kivantam a draga kis kerekparomat, csak nem a popsim ala :)  Vegul 7 perccel Crissie mogott szalltam le 4:49 es idovel, azt hittem ez mar a pokol, de rajottem kesobb, hogy puha pocs vagyok ha ezt tenyleg elhiszem :) Tobben mondtak aztan, hogy 182 km volt  a kero, ezt nem tudom alatamasztani, mert nem mertem, de akkor egy biztos rovidebb nem volt.

Jott a futas, nem tudtam elkepzelni, hogy ezzel a ket savas hurkaval toduk majd futni egy metert is, az 2 km nagyon laza volt ahogy Woody, es Adi elozoleg mondtak, majd lass csodat elindultak a labak, es 4:20alatti tempot futottam, ez nem tartott soka, mert 15 nel olyat reccsentem, hogy ihaj. Derult egbol a villam csapas volt, nem csak "Sanyi" hanem egesz kis bandaja csapott le ram, minden foldi szenvedessel felszerelve. De nem szeretek gyengenek mutatkozni, raadasul mindenki mondta, hogy lesz itt seta meg tobb perces piheno, csak azert sem akartam megallni. A nagy reccs ugyan latszik a idomben, mert 21 es 27 kozott eppen, hogy csak tartani tudtam az 5 perc alatti tempot, de utana ujra begyorsultam 4:30 korulire, es nem nagyon akartam ereszteni a dolgot, mert tudtam ha most csak kicsit is kiengedek akkor 9 ora felett leszek, amit nagyon nem akartam. Megindult az igazi kegyetlenkedes, nem nagykepuseg, hogy a legvegso hatarokat feszegettem, volt itt minden elsotetulo kep, terlatas megszunese, kordinacio romlas, meg botladozas, de haladtam elore, mert ...vara akartam a 9 alatti idot latni a kijelzon, amikor beerek. Szerencsere tobb volt a vegen a lejtmenet igy egy kis segitseget is kaptam a korulmenyektol, plusz a varosban sok ember volt mar ami mindig megdob egy kicsit. Nagy erzes volt befutni a celteruletre, veszett hangzavar, mindehol emberek csungtek a kordonon, es pacsira nyujtottak a kezuket. Aztan forudlo es meglattam hogy 8:55tel kezdodik az idom, abban a pillanatban kiszallt belolem minden erofeszites, es koncentracio, es picit ossze estem a celvonal utan (ami nem lett volna nagy baj ha az egyik segito nem esik a lambamra :) de csak segiteni akart persze). jo fel ora az orvosiban, ego langolo testtel es fejjel, a tudom mint egy aszalt szilva olyan volt, es viszketve egett. De azert buszke voltam magamra. Ezutan jott a szokasos tuleles, hogy mnnyit kajalhatok, hogy ne hanyjak, de balancban maradtam, de meg nem ereztem, hogy valaha is akarok meg sportolni. Ha pedig a veseny futas reszere gondoltam, egyenesen hanynom kellett. Woody mondta, hogy nagyon buszke ram, hogy ilyen batran ilyen iramokban kezdtem neki minden tavnak, es ahogy lenyomok egyket ironmant rohamosan javul majd az idom. Hat remelem, hogy igy lesz, elvileg Barcelonaban oktober elejen meglatom. Ezt igazolhatja az is, hogy soha nem tekerem meg 150felett (ennek a kornyeken is csak 4 szer voltam).

Ja Raelert, es Crissie meg beteg allatok, roluk csak ennyit irnek, eredmenyeik fent a honlapon.

Koszonet Norinak, amiert nem kovetelodzott hogy figyeljek ra az elmult napokban, es kezelte, hogy itt nekem  a versenyre kell koncentralni, es segitett ahol tudott, es szurkolt. Valamint Kovari Lucanak, es Major Joenak, akik ontottek belem a leleket, reszidokkel lattak el tobb izben is a futason, sokat jelentett, es segitett a dolog (es nem akarmilyen sportoli magatartas Major Jozsi reszerol, amikor fut velem, hogy biztasson, le a kalappal). Koszonet az otthonrol szurkoloknak (szulok, baratok), akik szinten sokat segitettek (kiveve Matyinak mert o egy troger :D najo neki is:) ).  A legtobb koszonet pedig Woodynak, es Adi bronak jar, nelkuluk vagy eppen massal tuti nem menne igy a dolog. Most megyek, mert ugy hallotam egy szarvas olalkodik a kornyeken, en meg ehes vagyok, ugyhogy az egyik fel reszere ez egy szerncses talalkozas lesz.

Udv!

 

meg mindig rothbol

2011.07.09. 19:17

Nem menekultem el hajat tepve eleddig, szoval itt vagyok meg mindig Rothban. Az elmult ket nap azzal telt, hogy minden fontos dolgot elintezzunk, ebben benne van a lab epillalas is ami azert jo mert edzes (azaz az izmaim terhlese) nelkul tologathatom kijebb fajdalomkuszobom korlatait, igy nem tuynulok el a versenyig. Gyonyoru 2 oras elfoglaltsag volt, a hetszazat! Utana egy xl-es tonhalas pizza plusz sor. Ma reggel atmozgato uszas a palyan, es konnyu kerozas. Aztan Woody bacsi lecsekkolta az egesz bringamat, es vittuk is az egyes szamu depoba. Nem keves bringa foglalt helyet ott, en nagy szegyelosen betoltam a pro reszlegbe, ahova a kordon meloll integetek, es koszongettek a nezok (a zavarom ettol nem kimondottan csokkent :) de nagyon jo erzes volt!  Majd leadtam a futozsakot, amit elvileg visznek a kettes szamu depoba, es remelem hogy nem a helyi szemettelepre, mert akkor kellemetlen maraton ele nezek mezitlab. Most mar csak pihenes, filmnezes (hogy kicsit kikapcsoljam az agyam a verseny oruletbol), egy ujabb pizza majd egy nagy alvas es kelles reggel 4:30kor (van egy olyan erzesem, hogy  a halotarsam meg fog szenvedni ezzel az ebresztesi idoponttal:) 

Nem tudom, hogy lesz e ido irni holnap reggel, ha nem akkor talakozunk a tuloldalon ahol mar semmi nem faj. Probalok majd este kormolni, hogy a sokezres olvasotabor igenyeit kielegithessem :)

A vegere csak annyit: "hogy kicsi jezus arabok es olaszok istnen adj erot!" :D

 

Regen nem irtam semmit. Egy nagyon rovidke visszatekintes: azota volt egy versenyem Salzburgban, nem bolyozos olimpiai (ami szerintem nem sikerult olyan jol, Woody szerint viszont igen), ahol 6. lettem. A futassal nem voltak bajok, de uszasban nem voltam eleg gyors ugy hiszem, na de ez talan nem is fog annyira szamitani itt Rothban. A lenyeg: azota nap napot kovetett, vagy ugy is irhatnam neha 5oras bringa 3-4 oras bringat  kovetett, egy szoval tele volt a cipello neha a sok ironmanes edzessel. De mindez mar a kellemes emlekek hatasara megszepult mult homalyaba burkolozik (hogy ugy mondjam).

 

Tegnap reggel 6kor keltunk Norival, es minden nagyobb fennakadas nelkul el is ertuk a 9:10es railjet vonatunkat. Kicsit sokaltam az elozoleg megvasarolt jegyek arat, de amint felszalltam a vonatra, ereztem h ez nem egy vegtelenbe docogo esztergomi vonatut lesz, es lehet szamitani valamifele minosegre a becsengetett taller elleneben. A biciklim is kenyelmesen elfert az ulesek mogott, az ataszallasoknal is pontosak voltak a gepek, raadasul 160as atlagban jottek, szoval tetzsetos volt az ut. A vonatallomason vart minket Ludolf es Brigitte, akik Rothtol 5-6km-re laknak a futopalya mellett. Szep nagy darab emeletes kertes hazban, aminek a felso szintjet kaptuk meg, nagyon kedvesek es aranyosak, hoznak-visznek kocsival, foznek rank, es ahol lehet segitenek, hogy gordulekenyebbek legyenek a verseyn elotti napok.

Ma reggel 7 fele ebredes, egy gyors reggeli, es 8kor mar a helyi Kultur Fabrikban voltam, ahol a dopping teszttel kapcsolatos kotelezettsegeimnek tettem eleget, miszerint vervetelen jelentem meg, ahogy rajtam kivul a tobbi pro kategoriaban indulo is. Utana verseny eligazitas, majd a nagymenok( mint  Andreas Raelert,James Cunnama, Sebastian Kienle, vagy Wellington kisasszony) altal illusztralt sajtotajekoztaton ment egy kis hergeles, hogy ki kit a palya melyik reszen fog foldbe dongolni (persze csak baratsagos szellemben). Ropke kis szendvicsezes, ahol mindenki mokol mindenkivel, jomagam is odasompolyogtam az esemeny forendezojehez Felixhez, hogy megkoszonjem az ingyen indulast, es tolmacsojam bratyo sajnalatat hogy nem lehet itt. Az azert meglepo volt amikor a kaveert a bufeben fizetni akartunk es kiderult hogy minden ingyen van, nem sok ilyet tapasztal az ember (ha a Karpat-medemce szulottje), persze nem voltunk "jo magyarok", akik meg a teascseszet is megeszik ha ingyen van, de jo volt erezni a torodest az egyszer biztos. Utana irany a celterullet,  ahol regisztralltam es felvettem a rajtszamot. Annyit hozza lehet tenni, hoyg az expo nem kicsi pedig csak a boltok kb 2/3 resze van kint, valamint a celterulet meg felig keszen is eleg jol nez ki, biztos atlagon felul kitesznek majd magukert a fiuk, mivel ez a jubileumi 10. Challenge Roth Ironman. Tegnap az utazas maitt nem volt edzes, ma pedig a nap eddigi resze azzal ment el hogy koricaltunk, es mindent elvegeztunk, ami kotelezo volt. Hat ora fele kivisz minket a csalad, hogy megnezzuk a lovaikat, remelem nem ragjak le a kezem ha repat adok nekik. Utana egy laza 40perces bringa, es szerviz, hogy minden stimmel e a geppel, majd vacsi lesz a program. Addigra remelhetolg itt lesznek Woody bacsiek is. Ennyit elsore Rothbol. Probalok minnel tobbet irni (amit segit hogy ezen  a billentyuzeten nincsenek ekezetek, ugyhogy nem kell sokat vacakolni).

Udv mindenkinek!

Szerző: fesstdi

3 komment

Testgyakorlás Grazban

2011.05.12. 21:48

Igen igen régen írtam már bejegyzést úgyhogy itt az ideje törleszteni egy cseppet. Múlthét szombatján Grazban volt jelenésünk egy féltávú verseny erejéig (ádám mint kísérő, segítő, és mindenes volt jelen a Nagy Gergely, Molnár Gergő alkotta különítménynél). Verseny előtt egy héttel beszedtem egy kis gyengeséget, és torokfájást, de nem görcsöltem rá a dologra, így egy háromnapos rögtönzött pihenő után, hét elején nekivágtam a verseny hetében szokásos mini edzéseimnek. Pénteken 4-5 óra autókázás után érkeztünk meg Misseldorfba a helyszínre, laza  bringa futás kombináció a pályán, majd a helyi étteremben egy pizza. Másnap reggel aránylag kipihent állapotban keltem, reggelinél már kezdett kerülgetni az izgalom, de így is magamba pajszeroltam szépen a kalóriákat. Nem sokat melegítettem a rajt előtt kb 5 perc szárazon, aztán 5 perc úszkálás, és spuri a rajthoz, itt már erősen elkapott a versenyláz, de nem estem szét fejben, kontrolláltam magam, viszont irgalmatlanul be voltam pörögve és vártam a rajtot. Ádi dobott nekünk egy jó tippet rajt előtt hogy hova is helyezkedjünk, és hogy milyen egy rutinos róka a srác most is kiderült, mert ilyen egyedül, ilyen könnyen még nem úsztam első 100métert triatlon versenyen, az első bolyánál azt vettem észre hogy csak egyvalaki jön velünk(Nagy Geri és én) a jobb szárnyról, beálltam lábvízre de egy 500m után erősnek éreztem, ezért bevártam a felzárkózó Kis Gyulát és remek tempóban úsztam a lábvízén. Meg is lepett a dolog mert amikor útóljára úsztam az ő iramát Zánkán, majdnem lehánytam a bringakormányt a depóban, most viszont fitten, kiegyensúlyozott lelkiállapotban érkeztem harmadikként a partra, és kezdtem lefejteni magamról a csodás TRI 11 neoprénemet (ami rövidke triatlonos pályafutásom legkényelmesebb, és legtutibb latexviselete, egyben Ádám új támogatójának kedves gesztusa felém). Egy jó depózás után másodiknak vágtattam ki a kerópályára, az első 3-4 km nem volt éppen kellemes, de ami utána jött azt ne tudtam egykönnyen feldolgozni. Veszett könnyen, szinte maguktól mentek a lábaim, őrült jól éreztem magam a nyeregben, el is szaladt szépen az első 43km-es kör. Ami után a briefingen megbeszéltek szerint én a frissítő állomásnál akartam újabb izotóniás itallal töltött kulacsot magamhoz venni, de az asztaloknál az a látvány fogadott hogy csak poharas víz van, hamar átfutott az agyamon a következő egy óra a nyeregben pia nélkül a szikrázó napsütésben. Semmi baj de legalább az első sor itt van, aha majdnem. Én lassítottam a italpultnál, ők  pedig belevertek egyet mert már csak hajszálnyira volt az első szökevény gyerek, így sikerült magamat leakasztani a fő sorról. Kicsit lelkileg csapzottan mentem neki a Graz környéki tájnak, de odatettem magam egyedül is ahogy lehetett. A futást úgy kezdtem , hogy rohanás ádihoz (itt sótabi plusz 4 dl víz), aztán tovább a pár méterre elhelyezett frissítő asztalig itt kb 5-6 dl izotóniás, majd minden állomáson minimum két pohár lötty, és ehhez jött amit bratyó a futópályán felbukkanva itt ott feladott(kb 2-3 alkalommal találkoztam vele minden körben, lehet gyorsabban futott a csibész mint én). Nem adtam fel egy percre sem, igaz hogy a lelki egyensúly elérésére nemigen voltak jó sanszaim az utolsó számon, de egy 1óra 19perces félmaratont összekoldultam nagy nehezen, ami azért derekas a második féltávomon (leürített testtel). Célbaérés, nagy zabálás, eszmecsere a haverokkal, majd levontam a tanulságot nem leszek többet ennyire amatőr és jön velem egy plusz kulacs mindig. Örülök neki hogy ezt itt tanultam meg és nem Rothban. És itt látszik, hogy milyen fontos amit az öregek mondanak, kell a rutin meg az évek, és mese nincs ehhez idő kell. Mert nem tudsz bemenni a közértbe és venni 3kiló 20deka rutint, azt szépen összeszedegeted magadnak az évek során, és akárhogy is nézzük fiatal csikó vagyok még ebben a szakmában.  De lesz ez még másként...

Következtetéseket levonva pedig, nagyon erősnek érzem magam mentálisan, és fizikailag egyaránt (bár Rothig még fejlődni fogok erre a fejemet teszem), egy kicsit a rutin faktor hiányzik, de idővel azt is magamra szedem. Szóval motiváltan, és elégedetten zárom soraimat az osztrákoknál tett túra után.

És gratula minden magyarnak, kiváltképp az abszolút győztes Kis Gyuszinak!

tisztuló körülmények

2011.03.07. 20:44

Na szóval, túl vagyok életem egyik legjobban sikerült pihenőhetén, furcsán hangozhat ez sokak számára, de én ezen a téren kihívásokkal küzdöttem eleddig, nem nagyon tudtam megpihenni, hajtott a kurva vérem. De most tökéletesen sikerült, 40-50 percnyi könnyű mozgások naponta, és a hétvégére visszatérő bivaly tettvágy jellemezte a hetemet (meg persze K hét a suliban, de az tiszta felüdülés a társaság  miatt). Ilyen fizikai és lelki állapotban ugrottam neki a mai 800 felmérő úszásnak (legutóbb ugye azt ígértem hogy csúnyán odateszem magam). Na mármost annyit mondhatok hogy mindenki aki a medence környezetében volt összekulcsolta ujjait, és térdelvén könyörgött 38 különböző vallás főisteneihez hogy ennek vessenek véget. Úgy is mondhatnám, hogy heroikus küzdelmemhez képest Odüsszeusz bá hányattatásai könnyű bohócfutamként voltak jelen a történelem komikus színpadán. Annyi valóban igaz hogy csúnyán bekezdtem megint :) kb 8 másodperccel volt erősebb az első száz mint az átlag, 400tól forró fájdalom járta át a testemet, valamint az utolsó fordulóban alig tudtam elrúgni magam úgy be volt állva a comb, és vádli szektor. Ilyet még nem nagyon éreztem csak kajak versenyek alkalmával a régi szép időkben, amikor megesett hogy egy vonta tövében voltam látható hányás közben a futamom után :) De a lényeg hogy így is  5 másodperccel jobb lett mint a legjobbam (10:27), nem gigászi ugrás de ha 5 mp-ket javítok ciklusonként akkor elégedett leszek a versenyszezonra. Jót tett a pihenő most tetterősen szállok szembe az edzéssel megint, mintha 4 hét pihenőm lett volna, lehet ezt mindig így kellett volna csinálni eddig is:) Erről ennyit.

 

Úgy néz ki a dolog hogy bringám is lesz a következő hétvégére (egy orbea ora vázas 2009es kis csikó), szóval nem kell majd futva megtennem a triatlon bringás számát. Ez és a közelgő tavasz persze meg is dobja a kedvem jócskán, és így a bizonytalanság Cirrocumulusai és Cumulonimbusai könnyedén tovább is állnak lelkem kicsiny égboltjáról. Valamint mindenféle adminisztrációs ügy el van intézve (amit mint minden ember szívből rühellek), most kicsit nyugodtabb idők jönnek, amikor csak az edzésre, és fél szemmel az élettan szigorlatra kell figyelnem.

 

Másik dolog, itt egy link amit ígértem Balczó úrról. 

http://www.youtube.com/watch?v=aLXszvzNjyE

Ez egy tízszer 10 perces kis dokumentum film, már láttam régebben is tvben, de itt újra meg kellett nézem párszor.  Őrületes munkamorál, és sportalázat jellemzi. Veszett egy mentalitás amivel rendelkezik na. Érdemes rátenni azt a bő másfél órát, és figyelmesen végighallgatni a mondanivalóját.

Most megyek nyújtani, minden jót mindenkinek.

egyedül, de mégsem

2011.02.18. 09:35

Hála az új edzéstervnek, amit woody bácsi és ádi tett össze, két hete, sok időm akad a gondolkodásra, ha éppen nem "sanyival" vivok élet-halál harcot. Szóval elgondolkodtam egykét dolgon, például, hogy miért hiányzik a csapatban edzés. Tettem ezt azért is mert ahogy a makacs tél még kitart egyre nehezebb rávennem magam, hogy elvégezzem a napi adagot (amit meg kell tennem, mert ha ellógom pusztán lustaságból örült lelkiismeret furdalás tör rám). Nincsenek ott a csapattársak, mint régen kajakban, akik hasonlóan elcsigázott arccal várták a kinzást, nincsenek azok a poénok, a mérhetetlen mennyiségű faszsággal, ami átsegit a kritikus pontokon, csak én vagyok (itthon is faszkodunk azért ádival, valamennyi igy megmarad a dologból). Edzés közben is könnyebb persze, látom a szemem sarkából, hogy ott bassza az iramot a szélén, és már jön is a gondolat, hogy jól megfingatom, és lenyomom a kis "köcsögöt", miközben nem is gondolok arra, hogy már teljesen kivagyok fizikailag. És most, hogy ádi is bajlódik a térdével (ami szerencsére, mintha javulást mutatna), egy hétfői úszást kivéve totális magányra vagyok kárhoztatva. Emlékszem milyen jó volt mikor minden edzést együtt nyomtunk, és 2év sem volt hozzá elég, hogy beálljon a szokásos erőviszony az edzéseken, ami a csapatban edzés egyik fő problémája (tudjátok, mikor matekol az ember, hogy jó ebben jó vagyok itt nyerek,ebben szar itt kikaphatok), nálunk erről szó sem volt, én is figyeltem a pillanatot, mikor úszásban gyengébbnek éreztem és talán sansz volt rá, hogy elkapjam. Ugyanigy öltük egymást futáson, meg kerón (legalábbis én úgy éreztem :). Az egyedül edzés persze nem azt jelenti, hogy visszaveszek a lendületből, sőt, mert igy is megtalálom az ellenfelet edzésen, történetesen az órát, aki ellen harcolok. Csak éppen arról van szó, hogy pszichésen zabálja a dolog az energiát, keményebben ostorozom  magam, hogy biztos ez minden amit az edzésnek megfelelően ki tudok hozni magamból? Jobban oda kell figyelni, hogy ha nem edzek fejben ki tudjak lazulni (aki ismer az tudja ez milyen tevékenységeket takar :). A másik dolog meg az edző hiánya, vannak edzőim akik a programot irják, de én szerettem azt amikor konkrétan edző áll mellettem mindig, és nincs megalkuvás meg gondolkodás, hogy az edzést végigcsináljam vagy hogy van e értelme, hanem kussolok és nyomom. Persze edző nélkül is végigkenem parasztból, csak hát megint a plusz energiák jönnek a képbe.

 

A másik dolog amin elgondolkodtam a csapattal kapcsolatban, az hogy miből is tevődik össze egy sportoló élete, és mit köszönhet a külvilágnak. Ezt a gondolatot még régebben Szabó Roli kajakos barátom inditotta el bennem egy beszélgetés alkalmával, amikor emlitette, hogy van fura  dolog: az az olimpiai bajnok akivel egy csapatban edzett (később én is), soha egy szóval nem köszönte meg a társainak a segitséget, és hogy ott vannak vele, s hova segitették fel, akár akarva akár akaratlanul. Mindig a saját mellét verte, és kvalitásait hangsúlyozta. Érdekes dolog, igy huszonkevés évesen is belátom, hogy örült sokat köszönhetek mindazoknak akikkel együtt edzhettem 5-6 éves korom óta. Mert egy sportkarriert ha beledöglesz sem lehet totál egyedül évtizedeken keresztül végigcsinálni. Lehetnek benne ciklusok mikor egyedül vagy, de végig egyedül az emberfeletti (talán ilyen ellenpélda lehet Balczó "kibaszott nagy példakép" András, majd irok róla is egy kicsit később). Egyszóval köszönet az embereknek akikkel együtt szenvedhettem, és edzőknek is akiktől kivétel nélkül tanulni tudtam, kitől többet kitől kevesebbet. És köszönet a többieknek is akik csak egy jó szóval vagy biztatással segitenek. A teljesség igénye nélkül, egy táplálékkiegészitős számlától kezdve egy kölcsön görgös edzésen keresztül a mostani állásomon át (ami lehetővé teszi anyagilag hogy sportolhassak) a sok emberig aki szavazott és kvótát kaptam Rothra, ezek a dolgok mind csak 1-1 szeletei egy nagy tortának ( de megennék egy tortát a kurva életbe), ahová sok helyről érkezik a segitség, és ami az én életemet jelképezi. És természetesen hálás vagyok a sorsnak (vagy túl nagyképű volna azt mondani, hogy magamnak), amiért olyan barátok, és barátnő van mellettem akiknek a puszta jelenléte is sokat jelent. Sokat köszönhetek még woody és ádi tapasztalatainak, tanácsainak, amivel előrébb tudok lépni a sportban.

rövidre zárva bitte dánke nektek, én meg nyomom amig ki nem hullik a hajam ( bár kár volna ezért a szép hajért :)

Szerző: fesstdi

2 komment

pöppet megkésve

2011.02.07. 18:23

Már tervben volt egy ideje, hogy blogot fogok irni elöször kezdödött azzal, hogy ezeröt felmérö után decemberben, aztán hogy 800 után januárban, és most jutottam el oda, hogy csökött kis gondolataimat megossza néhány emberrel. Ha nem edzésröl van szo szeretem huzni a dolgokat naa, meg hozzá tartozik a igazsághoz, hogy egy autista hülye vagyok, nade most nem ez a téma. A lényeg a multkori 800am 10:32 volt, ahol ádi kört adott nekem, ez nem esett tul jol a kis lelkemnek, de a fiu mindig végre hajtja a medencében a dimenzio ugrás cimü cirkuszi mutatványát (ami mellett egy delfin is lomha, sörözö, matracon uszkálo strandolo), ezt meg kell szoknom. Akkor ott maxon ki tudtam magam hajtani, a mai 10:36 lett, amiröl ugyanez nem mondhato el. Gyengécske kezdés, és utazo iram után a végén 2 db 4-6 mp-vel gyorsabb százat mentem, mint elötte az átlag. Ez jo jel, mert edzett vagyok de nagyon, amit eddig is sejtettem, viszont valahogy nem birtam felpörögni, ennek lehet az oka az is h tegnap összesen 28km et résztávoztam futva, és kicsit belassitott, meg elaludtam. Mindenesetre nem vagyok beszarva, hogy nem lett jobb az idöm, mint elsöre, ez is csak motivál a következö alkalomra, ahol a felhök között lako bácsi a tanum rá, hogy ugy megbüntettem a testem, hogy még a pénztáros is sirni fog a savasodástol. Amugy sokat javult z uszásom ez eröt ad a további hajnali/reggeli uszásokhoz.

Futás része a dolgoknak pedig parádésan megy, arra egy szavam sem lehet könnyedén kiegyensulyozott mozgással futok, nincs benne hiba. sokszor 800at futok 160 körüli pulzuson(holott a kemény anaerob határon 190en van)16-17 km/h között, élvezve a testgyakorlást. Kicsit még lassu  vagyok ugyan, de azzaé még ráérek foglalkozni, meg talán nem is lesz szükségem 11-12mp els százakra majd a rothi ironmanen. Gyogytornássazl beszéltük át, mik azok a pontok a testemen amik gyengébekés ahol egykis eröszökést lehet megakadályozni, ezzel növelve a sebességet. Ugyhogy ha eddig volt este szabadidöm azt most a gyogytorna, meg a nyujtás teszi ki(mert kb olyan laza vagyok mint egy 90 éves, betonkefnibe öntött elefánt). A lényeg vannak még részletek amiken dolgozhatok, és addig jo amig a feljöldésnek vannak lehetséges utjai.

A bringárol viszonylag keveset tudok mondani, mivel se görgövel, se bringával nem rendelkezem, itt az evezögépen probálok potolni. Viszont amikor pesten vagyok rajmi barátomnál felpattanok a gépére, és megtekerem picit, mit mondjak elég szép hajtom (ugyanaz a görgö mint ami nekem is volt, szoval objektiven összehasonlithato az eredmény). Van még a kondi ami kb ugy megy mint tavaly télen amikor kajakosokkal edzettem, 95be megy a 10 darab szoval az eröfaktorral nagy gond nem lehet, ami jot tesz majd a kajakozásnak tavaszal. Megy mellé ádibácsi jovoltábol a kettlebell,meg hastörzskondi saját fejböl, egyszoval kapom az ingert mindenhonnan.

 

Mostanra kb ennyit, mert mennem kell kicsit megpörgetni az evezösergot!

Szép estét mindenkinek!

Szerző: fesstdi

1 komment