A múltheti kaszói futam után Káptalantóti felé vettem az irányt. Sajnos a sprint duatlonon sikerült annyira meghajtanom magam, hogy a gyomrom napokig rendetlenkedett, és sajnos a tegnapi versenyen is voltak problémák, de erről kicsit alább.

Megint csak pihenés nélkül eresztett Woody a versenynek, de ez már lassan megszokott lesz. 2 nappal a verseny előtt tanyát vertünk Nórival Káptalanfüreden, hogy végig tudjak menni egyszer a pályán, és ne kelljen  a verseny napján 2-3 órát vezetni. Így viszonylag frissen érkeztem vasárnap 10 óra felé a tett színhelyére. Elmentem gurultam még egy kört a pályán, majd ettem és ledőltem még egy órára futam előtt, majd 1 kor megkezdtem a felkészülést a rajtra, kis torna és futás keretein belül. Nem éreztem kirobbanó erőt, de nem is törödtam vele.

2kor elrajtoltunk Roth kolléga vette magához a kezdeményezést (olyannyira, hogy 1250m es fordulónál pont 4 percnél voltunk, úgyhogy nem volt olyan jóleső a tempó), nem ízlett a dolog, mivel a gyomrom elkezdett rendetlenkedni, első 5km -en nem is volt zavaró, csak furcsa, de aztán realizáltam a dolgot, hogy itt egy bokros részén hamar megoldást kell találnom a problémámra, ez el is jött a negyedik kör elején. Egy gyors fél perces szünet után újra szaladtam a többiek után, ekkor már volt egy ellépőnk Czigány Andris személyében. Negyedik helyen érkeztem a depóba kb 1 perces hátránnyal, sarkamban egy üldöző bollyal. Bringára pattanva egyből maxon kezdtem neki a hullámos és igencsak szeles pályának, kellően felpaprikázott, hogy kényszerkitérőt kellett tennem futáson, így könnyen elborult az agyam, és nyomtam ami kifért a csövön. Legfőképpen Bozsó Zolit figyeltem minden forduló után, szerencsére nem tudott tetemesen hozni rajtam, így egy két perces- míg Andris előtt bő másfél perces- előnnyel érkeztem a depóba, aggódtam kicsit, hogy újra gondok lesznek futáson, de szerencsére nem volt. figyeltem az előnyömet, ami nőtt is egy fél perccel az első kör után. Még rátettem egy félkört keményen, és után szép óvatosan be a célig, mert jövőhéten  szombaton Linz féltáv, és vasárnap Eger Kupa. Jó érzés volt elsőként áthaladni a célvonalon, így már felnőtt Magyar Bajnoknak mondhatom magam (eddigi címeim kajakból, és csapathajóból származnak, úgyhogy ez egyfajta áttörés). Nem értékelem persze túl ezt a sikert, de az út jó amin haladok, és jó tudni, hogy edzésből is tudok ilyen erősen bringázni, és ráfutni. 

Szeretném megköszönni a Bátorfi Agria KTK Egernek a, hogy a nevezésemet, és az utazást megfinanszírozta, Szekeres Matyikának, hogy rendelkezésre bocsájtotta a káptalanfüredi luxus party komplexumot a verseny előtti napokra, és Nagy Gergőnek is aki az autóját adta oda, hogy eljussak a versenyre! És Nórinak, aki lassan profi masszőrré avanzsál, és rengeteget segít, hogy kipihenjen magam.

És mindenkinek aki drukkolt, és gratulált, sok erőt ad, és nagyon jól esik a dolog!

Üdv

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.